1989. június 16. -

Facebook Twitter

”egyszer majd el kell temetNI – és nekünk nem szabad feledNI" – Nagy Imre és társainak újratemetése

Nagy Imre, és társainak újratemetése a magyar rendszerváltozás történetének szimbolikus eseményévé vált, ahol nemcsak a Nagy Imre-per halálraítéltjeit és a hatodik koporsóban szimbolikusan a forradalom mártírjait helyezték örök nyugalomra, de az ellenforradalmi tételre épített rendszer legitimitása alól is kicsúszott a talaj.

A forradalom számonkérése az 1956. december 5-ei páthatározatra épült, amely az ellenforradalmi összeesküvés tételének jegyében kimondta, hogy nem egyszerűen csak ellenforradalom zajlott Magyarországon, hanem az ország külső és belső ellenségeinek összehangolt szervezkedéseként egy összeesküvés állt mindennek a hátterében. Ez az értékelés tette lehetővé, hogy a forradalom mögött felsorakozó minden politikai vonulat, az utcán harcoló szabadságharcosoktól a reformkommunista Nagy Imréig, a legszigorúbb ítélettel számon kérhető legyen. Kádár hatalmának megalapozását erre a vádra építette, amely nagyon sok ember halálát okozta. Az 1956-os események hivatalos átértékelése egészen 1989 elejéig nem történt meg és ez a legnyilvánvalóbban abban fejeződött ki, hogy a kivégzettek tisztességes eltemetését sem engedélyezték.

Nagy Imrét és társait a budapesti Kozma utcai gyűjtőfogház udvarán 1958. június 16-án végezték ki, a halottakat a börtön sétálóudvarán elásták. A holttesteket 1961. február 24-én átszállították a rabtemetőbe, az Új köztemető 301-es parcellájába, és arccal a föld felé, jeltelen sírokba ásták el. A hozzátartozók hiába kérték, hogy legalább a holtestek helyét megtudhassák, a hatóságok elzárkóztak. A párt csak 1988-ban, miután Kádár Jánost a májusi pártértekezleten felmentették a főtitkári tisztségből, vált engedékenyebbé e kérdésben. Kádár utódja, Grósz Károly már május végén, pár nappal a pártértekezlet után, elrendelte a Belügyminisztérium Állambiztonsági Főcsoportfőnökségénél a sírok beazonosítását. A temetés engedélyezését Grósz 1988. júliusi észak-amerikai körútján jelentette be nyilvánosan, annak hangsúlyozásával, hogy ez nem rehabilitáció, csupán humánus cselekedet. 1988. augusztus 3-án az Új köztemetőben megkezdődött a sírok helyének meghatározása, ’89. március 29-én pedig a holtestek kihantolása.

1988 tavaszán megalakult a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB). Az alapítók ötvenhatos elítéltek és a halálraítéltek hozzátartozói voltak. Június 6-án közétett felhívásukban már nemcsak a végtisztesség fontosságát hangsúlyozták, hanem egy teljes erkölcsi, politikai és jogi rehabilitációt követeltek. Nagy Imre és társai halálának 30. évfordulóján, 1988. június 16-án, az ellenzék is ennek szellemében tartotta a megemlékezést. A hatalom azonban ezeket a követeléseket radikálisnak minősítette és rendőri erőszakkal válaszolt. Amíg 1956 hivatalos értékelése ellenforradalom, addig az újratemetésnek a kegyeleti aktuson túlmutató minden vonatkozása a rendszer létjogosultságát kérdőjelezte meg. A párt azonban a gorbacsovi peresztrojka útmutatásai alapján arra törekedett, hogy reformokra és szélesebb társadalmi konszenzusra építve politizáljon. Ehhez azonban 1956 újraértékelésére volt szükség.

Az MSZMP KB 1988. június 23-án Pozsgay Imre elnökletével megbízott egy munkabizottságot, hogy dolgozzon ki egy átfogó reformprogramot. Ennek keretében Történelmi Albizottság néven felhatalmaztak egy munkacsoportot, hogy történészek bevonásával értékeljék újra az ’56-ban történteket. A 168 óra című rádióműsor 1989. január 28-i adásában Pozsgay Imre megtette a nagy bejelentést: „A bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.”

„Hogy mondjam? …Akkor az emberben leszakadt a mennyezet, akkor leszakadt az ég” – idézi fel az interjú készítője, Orosz József a beszélgetés közben átélt érzéseit. Ezzel 32 évig a rendszer kereteinek pillérét jelentő tétel negligálódott, ugyanakkor Nagy Imre és a nevével fémjelzett 56-ot is magában foglaló politikai tradíció kikerült a rendszerellenesség kategóriájából, az újratemetés – már nem csupán kegyeleti és szűk családi keretek között – a hatalom által engedélyezett formában is rendezhetővé vált.

Az újratemetés lebonyolítását a TIB, mint a család és az ellenzék képviselete, vállalta. A hatalom a szervezésben nyíltan nem vett részt, a temetésen kormányszinten képviseltette magát, hivatalosan a párt nem is volt jelen a rendezvényen. A háttérből azonban igyekezett befolyásolni az eseményeket. A temetés előkészítésének állambiztonsági ellenőrzésére megalakult az Állambiztonsági Szervek Operatív Bizottsága, a figyelésre – befolyásolásra külön Intézkedési Tervet, a közhangulat formálására Sajtótervet és június 16-ára konkrét Operatív Biztosítási Tervet dolgozott ki. Az esemény operatív előkészítése minden bizonnyal a rendszer történetének egyik legalaposabb és legnagyobb apparátust megmozgató állambiztonsági feladata volt. A június 1-jei Intézkedési Terv több mint 60 ügynököt nevesít, akikkel az operatív és megelőző intézkedésekben számolnak. A rendezvény operatív biztosításához igénybe vették az állambiztonság teljes SZT-állományát. A szerv a hivatalos meghatározás szerint „a fő hangsúlyt a kegyeleti jelleg erősítésére, a nemzeti gyászra és nemzeti megbékélésre, az új közmegegyezés előkészítését szolgáló titkosszolgálati tevékenységre helyezte.” Ez az irányelv szabta meg, hogy milyen irányban befolyásolják a közvéleményt, és milyen jelenségeket, törekvéseket minősítettek szélsőségesnek, vagyis elszigetelendőnek.

E szerint a politikai demonstrációkban gondolkodó „radikálisokat”, mint a Republikánus kört, a Fidesz radikális szárnyát, Krassó György személye köré szerveződő Inconnu-t (’70-es évek óta működő, illegalitásba kényszerült avantgárd művészcsoport) perifériára kell szorítani, és őket a temetéstől is távol kell tartani. Az állambiztonsági jelentésekben többször említett amerikai nagykövet, Mark Palmer személyes fellépése is segített ebben, aki e csoportosulások tagjainak jelezte; ha a tervezett demonstrációjukon rendőrségi fellépés történne, nem számíthatnak az amerikai szolidaritásra. Az Inconnu közadakozásból készült 300 kopjafájának felállítását a 301-es parcellában a belügy nem akadályozta meg. Nem tudták meggátolni a FIDESZ június 15-i szovjet nagykövetség előtt rendezett tüntetését sem, de a 16-ára tervezett külön ünnepséget és a fáklyás felvonulást már igen. Mindent megtettek, hogy a temetés napján a rendszerrel és a felelősökkel szemben a demonstratív fellépéseknek elejét vegyék. A legradikálisabbnak bélyegzett Krassót és társait interjú ürügyén behívták a Rádióba, és délután háromig ki sem engedték őket.

A méltósággal és többszázezer (az állambiztonsági jelentés szerint százezer) fő részvételével (és az élő adást követő sokaság figyelme mellett) zajló temetés másnapján az állambiztonsági jelentés így összegezte a történteket: „az események […] a végrehajtott megelőző, befolyásoló intézkedések hatására az előzetesen meghatározott tervek szerint rendre lezajlottak.” Ugyanakkor hozzáfűzi, voltak azért disszonáns jelenségek is. „Az elhangzott beszédek nem tükrözték az elvárható önmérsékletet, több felszólaló nyíltan felvázolta – és esetenként követelte – a rendszerváltozás programját. Különösen érzékelhető volt ez Rácz Sándor és Orbán Viktor a Hősök terén, valamint Méray Tibor a temetőben elhangzott beszédében.”

Mindezek ellenére a párt vezető testületeiben, szinte tapintható volt a megkönnyebbülés. Horváth István belügyminiszter a temetést követő KB ülésen így fogalmazott: „Ha valaki így bizonyosra beígérte volna, hogy ezen a június 16-án így túlleszünk, […] akkor azt hiszem, hogy elfogadtuk volna. Azt gondolom, nekünk nagyon rontotta […] az esélyünket és a hitelünket az a körülmény, […] hogy bizony folt van a múltunkon.” E felszabadult lelkiállapotról egy „hangulatjelentésnek” is beérő kézzel írt széljegyzet a temetést értékelő állambiztonsági jelentés margójáról: „Kedves Feri! [Pallagi Ferenc] Köszönöm, profi anyag. […] Kiegészítő magánmegjegyzésem: - 100000 embernél több volt kint, de ha csak 100000 volt, az is önkéntesen, az ország különböző részéből méltóságteljesen demonstrált. Ez Palmer után szabadon: valóban történelemkönyvi fordulóponti eseményként lesz emlegetve. […] OUK üdvözlettel: Imre (a nagydoktor lódoktor) [Dr. Verebély Imre] P. S. OUK=Októberben Újrakezdjük.”

Szekér Nóra

  • Megemlékezés a Hősök terén I.
    Megemlékezés a Hősök terén I.
  • Megemlékezés a Hősök terén II.
    Megemlékezés a Hősök terén II.
  • Megemlékezés a Hősök terén III.
    Megemlékezés a Hősök terén III.
  • Megemlékezés a Hősök terén IV.
    Megemlékezés a Hősök terén IV.
  • Megemlékezés a Hősök terén V.
    Megemlékezés a Hősök terén V.
  • Megemlékezés a Hősök terén VI.
    Megemlékezés a Hősök terén VI.
  • Megemlékezés a Hősök terén VII.
    Megemlékezés a Hősök terén VII.
  • Megemlékezés a Hősök terén VIII.
    Megemlékezés a Hősök terén VIII.
  • Megemlékezés a Hősök terén IX.
    Megemlékezés a Hősök terén IX.
  • Megemlékezés a Hősök terén X.
    Megemlékezés a Hősök terén X.
  • Az Inconnu Csoport által állított kopjafák a 301-es parcellában I.
    Az Inconnu Csoport által állított kopjafák a 301-es parcellában I.
  • Az Inconnu Csoport által állított kopjafák a 301-es parcellában II.
    Az Inconnu Csoport által állított kopjafák a 301-es parcellában II.
  • Virágok elhelyezése a 301-es parcellában I.
    Virágok elhelyezése a 301-es parcellában I.
  • Virágok elhelyezése a 301-es parcellában II.
    Virágok elhelyezése a 301-es parcellában II.
  • Grósz Károly találkozott az amerikai magyarság képviselőivel - Népszabadság, 1988. július 26.
  • Jelentés a Történelmi Igazságtétel Bizottság 1988. december 27-ei üléséről
  • Pozsgay Imre nyilatkozata - Népszabadság, 1989. január 30.
  • Jelentés a Történelmi Igazságtétel Bizottság 1989. februári megállapodásáról
  • Igazságügyi Minisztérium jelentése a Minisztertanács Kabinetjének Nagy Imre és társai kegyeleti ügyének rendezésével kapcsolatos tárgyalásokról
  • Jelentés az alternatív szervezetek 1989 májusi megbeszéléseiről
  • Emlékeztető a Nagy Imre és társai temetésének előkészítésére alakult ÁB operatív bizottság 1989. május 9-i üléséről
  • Jelentés a Történelmi Igazságtétel Bizottság és az alternatív szervezetek 1989. májusi elképzeléseiről
  • Jelentés az SZDSZ előkészületeiről, Fejtő Ferenc Budapestre érkezéséről, valamint az ausztriai magyar emigráció véleményéről
  • Emlékeztető az 1989. május 25-én tartott megbeszélésről
  • Jelentés az alternatív szervezetek 1989. május 25-i megbeszéléséről
  • Jelentés a Történelmi Igazságtétel Bizottság tevékenységéről
  • A Belügyminisztérium jelentése a Nagy Imre és társai temetésének előkészületeiről
  • A végtisztesség legyen a nemzeti megbékélés jelképe - Népszabadság, 1989. június 1.
  • Jelentés az Inconnu Független Művészeti Csoport kopjafaállításáról
  • Emlékeztető a TIB álláspontjáról Németh Miklós és Szűrös Mátyás koszorúzásával kapcsolatban
  • Megbeszélések, tájékoztatók június 16-áról - Népszabadság, 1989. június 9.
  • Jelentés a Magyar Szabadságharcos Világszövetség nyilatkozatáról
  • Jelentés a temetéssel kapcsolatos előkészületekről és hangulatról
  • Legyen június 16-a a megbocsátás napja - Népszabadság, 1989. június 13.
  • BRFK kiegészítő intézkedési terve
  • A BRFK előkészületei a június 16-ai temetéssel kapcsolatban
  • Republikánus Kör állásfoglalása
  • Pénteken kilenc órától: gyászszertartás a Hősök terén - Népszabadság, 1989. június 14.
  • Emlékeztető a Nagy Imre és társai temetésének előkészítésére alakult ÁB operatív bizottság 1989. június 15-i üléséről
  • BRFK III/III. Osztály jelentése az 1989. június 15-én tartott demonstrációról
  • Jelentés az alternatív szervezetek előkészületeiről a temetés előtt egy nappal
  • Jelentés a temetés előkészületeiről és hangulatról
  • Kegyelettel emlékezünk Nagy Imrére és sorstársaira - Népszabadság, 1989. június 15.
  • Ma temetik a mártírokat - Népszabadság, 1989. június 16.
  • BRFK napi jelentése 1989. június 16-ról
  • Tárgyi emlékek az újratemetésről
  • "Zádori" fedőnevű titkos megbízott (tmb.) jelentése
  • Ma: gyászszertartás a Hősök terén
  • Jelentés a Nagy Imre és társai temetésével összefüggő információkról, a megtett intézkedésekről (1989. június 16. 11.00 óra)
  • Jelentés a Nagy Imre és társai temetésével összefüggő információkról, a megtett intézkedésekről (1989. június 16. 17.00 óra)
  • Összefoglaló jelentés az 1989. június 16-i eseményekről
  • Emelkedett gyásszal búcsúzott az ország 1956 vértanúitól - Magyar Nemzet, 1989. június 17.
  • A nemzet megrendülten búcsúzott Nagy Imrétől és mártírtársaitól - Népszabadság, 1989. június 17.
  • Jelentés az 1989. június 16-i eseményekről
  • A kulcsrazárt igazság - 168 óra 1989. június 20.
  • Republikánus Kör nyilatkozata
  • BM jelentés a Nagy Imre és sorstársai temetésének biztosításáról
  • Nyugati vélemények Nagy Imre és sorstársainak temetéséről
  • Nagy Imre jogi és pártpolitikai rehabilitálása - Grósz Károly, MSZMP főtitkárának nyilatkozata
  • Kormány- és országgyűlési delegáció is részt vesz Nagy Imre és társainak 1989-06-16-i újratemetésén
  • Nagy Imre és társai 1989. június 16-i újratemetésének előkészületei
  • Országos körkép az 1956-os eseményekkel kapcsolatos megemlékezésekről
  • Nemzeti gyásznap, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése a Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában: Koszorúzás a Hősök terén
  • Nemzeti gyásznap, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése a Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában: Búcsúbeszédek