1989. december 18. - "Veled vagyunk, Temesvár"

A román forradalom és a magyar szolidaritás

1989 csodálatosnak is nevezett éve még utolsó hónapjára is tartogatott történelmi meglepetést. A megdönthetetlennek hitt Ceauşescu-rendszer kártyavárszerűen néhány nap alatt omlott össze, teret adva Romániának a korábban már a változás útjára lépett szocialista államokhoz való csatlakozáshoz.

A magyarországi és a nyugati világ médiái részletesen beszámoltak az 1989 decemberében Temesváron, illetve Romániában zajló forradalmi eseményekről, amelyre Magyarországon számos támogató és együttérző állampolgár gondolta úgy, hogy utcára vonul kifejezni támogatását a Temesváron tüntetőkkel. Az erdélyi magyarságról, a médiumok révén ismertté vált, illetve családi és ismerősi kapcsolatokon keresztül is terjedő hírek hatására már december elején számos utcai demonstrációra került sor. Rendkívül változatos volt a szervezői kör, vallási csoportosulásoktól, a civil szervezeteken át a politikai pártokig mindenki kiállt az emberi jogok, illetve az erdélyi magyarság jogainak lábbal tiprása ellen. A tüntetéseknek rövid idő alatt sajátos menetrendje alakult ki, így a tüntetők kötelező jelleggel keresték fel a Román Szocialista Köztársaság nagykövetségét, a Hősök terét, a Kossuth teret, templomokat stb. Így december elején egyházi közösségi csoport tartott gyertyás-énekes tüntetést a Román Szocialista Köztársaság nagykövetsége előtt Tőkés László lelkészre emlékezve. Egy héttel később, december 10-én, az év folyamán már többször is megnyilvánult Román Antikommunista Liga a Vörösmarty téren tüntetett a Romániában zajló emberi jogok megsértése ellen.

A decemberi erőszakos eseményeket megelőzően a Szabad Európa Rádió és a MTV Panoráma műsorának köszönhetően közismertté, sőt szimbólummá vált Tőkés László temesvári lelkész kálváriája, aki már évek óta kitartóan tiltakozott a Ceauşescu diktatúra erdélyi magyar közösséggel szemben folytatott sorvasztó politikája ellen.

Tőkés László 1989-ben Temesváron, a Timotei Cipariu 1. szám alatt lévő lelkészi hivatalban már hónapok óta ellehetetlenített helyzetben élt családjával. A kialakult helyzet alapját kimondottan Tőkés László korábbi, '70-es és '80-as években a Ceauşescu fémjelezte rendszerrel szemben kifejtett ellenálló magatartása szolgáltatta. A titokban külföldre juttatott, az erdélyi magyarság valós helyzetéről szóló tájékoztatók a nemzetközi nyilvánosság elé kerülve szabályszerűen vonták maguk után, hogy a román titkosszolgálat fokozottabb megfigyelés alá vonta Tőkés Lászlót és családját. A Szekuritáté operatív kombináció keretében az erdélyi református egyházi vezetést használta fel arra, hogy a temesvári református lelkészt elhallgattassa. Így a nagyváradi református püspököt vonták be abba a műveletbe, amelynek keretében Papp László református püspök, Tőkést előbb felfüggesztette állásából, majd eltávolítását kérte a hatóságoktól. A szocialista törvényesség logikája alapján a bíróság határozatot hozott a kilakoltatásról, illetve az erőszakszervek intézkedését helyezte kilátásba, pontosan meghatározva a kilakoltatás időpontját és a kényszerlakhely helyszínét, amelyet a Szilágy megyei Szilágymenyőre jelölt ki.

December harmadik hetében, 16-án szombat hajnalban Tőkés Lászlót és családját a Szekuritáté és a Milícia egységei teherautóra rakták és elszállították a jelenlévő tüntetők tiltakozása ellenére. Elszállítása után az addig a lelkészség köré sorakozó tüntetők tovább tüntettek, majd városszerte a hírre reagálva tömegek vonultak utcára. 17-én a temesváriak már tömegtüntetéseken követelték Ceauşescu menesztését és tiltakozásuk jeléül megrohamozták a megyei pártbizottság épületét. Az est leszálltával a román hadsereg és a belügyi erők fegyverhasználatára is sor került és sok tüntető maradt holtan a tüntetések helyszínein. 18-án Ceauşescu utasítást adott, hogy minden rendbontást fegyveresen toroljanak meg, továbbá az első számú vezető tábornoki bizottságot küldött Temesvárra a helyzet rendezése végett. 19-én további fegyverhasználatra került sor, azonban a munkások is tömegesen csatlakoztak a tiltakozókhoz. December 20-án a 100 000 fős tömeg átvette az irányítást Temesváron és elkezdődött az új társadalmi képviseleti szervek felállítása.

Budapesten, a december elején megtartott tüntetésekhez képest, a hónap közepén szervezett demonstrációk jellege megváltozott. A román erőszakszervek elnyomó intézkedéseire reagálva a politikai pártok kezdeményezte tüntetéseken már nyíltan a diktátor felelősségre vonását követelték a tüntetők, így a december 18-án a Hősök terén késő délután az MDF, az SZDSZ és a FIDESZ szervezésében összegyűlt többezres tömeg konkréten azt hangoztatta, hogy „Romániának kenyeret, Ceauşescunak kötelet” adjanak.

A nyugati, illetve magyar média folyamatosan beszámolt a Temesváron zajló eseményekről, ennek ellenére a tudósítások sok esetben pontatlanok voltak. Így nem meglepő, hogy Tőkés László sorsáról néhány napig ellentmondásos hírek terjedtek. A Magyar Cserkészszövetség vezetése csak december 20-án tudta meg, hogy mi is történt Tőkés Lászlóval és erre reagálva szerveztek néma tüntetést december 21-én a budapesti román nagykövetség elé.

A romániai decemberi forradalmi események temesvári december 20-ával lezáruló szakasza után a fővárosban is tüntetések kezdődtek, főleg annak hatására, hogy az Iránból hazatérő Ceauşescu, a Temesváron történtekre reagálva elítélő televíziós beszédet mondott, kiemelve, hogy huligánok akadályozták a törvényes intézkedést –Tőkés László kilakoltatását–, illetve nyíltan támadtak rá a párt, a rendfenntartó és a katonai intézményekre azzal a céllal, hogy Románia integritását és társadalmi berendezkedését veszélyeztessék. Állítása szerint, ezen felforgató elemek terrorista cselekményeinek szervezői reakciós, imperialista, irredenta és soviniszta körök voltak, amelyek kapcsolatban álltak idegen államok titkosszolgálataival.

A beszéd nem bizonyult meggyőzőnek, ugyanis a következő nap december 21-én pártutasításra megszervezett és a temesvári eseményeket elítélő Központi Pártbizottság székháza előtti térre összehívott gyűlés csúfos kudarcba fulladt, sőt az ott összegyűlt emberek egy része rendszerellenes tüntetőként az utcákon maradt. December 21-e este bekövetkezett az, amitől a legfelsőbb vezetés félt, a tömegessé váló tiltakozások a román fővárosban. A katonai és rendőri erők erőszakos fellépése nyomán sokan meghaltak és megsérültek, azonban 22-én reggel újult erővel folytatódtak a tüntetések és végül a Milea honvédelmi miniszter halála után hatalomra kerülő Stănculescu tábornok intézkedéseinek köszönhetően, aznap nem folytatódtak a mészárlások, illetve a diktátor feleségével együtt délben helikopterrel eltávozott Bukarestből.

A valós helyzetről pontos képet a szabad világ azokban a napokban nem alkothatott, azonban Tőkés elhurcolásáról, illetve halottakat eredményező tüntetésekről értesült a magyar társadalom. Így nem meglepő, hogy Budapesten mindeközben sűrűsödtek a szimpátia és támogató tüntetések és sok esetben több helyszínen egymástól függetlenül is állást foglaltak a történelmi eseményekkel kapcsolatban. December 21-én is ez történt, amikor a FIDESZ, a Román Antikommunista Liga és a România Liberă (Szabad Románia) mozgalom szervezésében előbb a Hősök terén tüntettek, majd átvonulással a román nagykövetség épülete előtt fáklyás felvonulást tartottak.

Az élőben közvetített események hatására december 22-én Magyarországon a Ceauşescu rendszer bukásának híre hamar terjedt a világban. Budapesten a Belvárosi Főtemplomban emlékmisét tartottak, amelynek keretében Várszegi Asztrik esztergomi segédpüspök szabályos gyászmisét mutatott be a Temesvári forradalom áldozatainak emlékére. A szemtanúk szerint a mise végén érkezett a hír, hogy a Ceauşescu házaspár megbukott. A hír hatására a gyászmise örömünneppé változott és a szertartás örömhimnusszal zárult. Másnap a Központi Szeminárium rektorának, Asztrik atyának személygépkocsijával teológusok csatlakoztak az Erdélybe induló egyházi szervezésű segélyeket szállító konvojhoz.

Magyarország részéről még a román diktatúra bukása előtt, a harci cselekmények ideje alatt történtek felajánlások katonai vonalon a román katonai vezetés irányába. Egyeztetéseket a magyar Honvédelmi Minisztérium vezetése részéről Kárpáti Ferenc miniszter és Borsits László, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke folytatott Románia nemzetvédelmi miniszterével Milea vezérezredessel, majd december 22-e után, Victor Atanasie Stănculescuval. A technikai támogatás felajánlása mellett, a gyakori egyeztetéseken kényes témák is megvitatásra kerültek, többek között a katonai támadás kérdése, amelyet rövid idő alatt tisztázódott és lekerült a napirendről. A hadianyag utánpótlás szükségtelensége mellett, azonban Románia lakosságának élelmiszerrel, illetve gyógyszer- és gyógyászati eszközökkel támogatása nélkülözhetetlen volt. Az első több tonnányi szállítmány már 22-én elindult Aradra, majd később Bukarestbe és Kolozsvárra.

A magyar társadalom támogató megnyilvánulásai mellett, az egyik legfontosabb pozitív lépés 1989. december 23-án történt, amikor is a magyar kormány elismerte Románia politikai képviseleti szervét a Nemzeti Megmentés Tanácsát, és kifejezte abbeli szándékát, hogy új, baráti és együttműködő alapokra szeretné helyezni a magyar és román kapcsolatokat. A magyar diplomácia kezdeményezése román fél részéről fogadókészségre talált, így a hónap végén december 29-én Horn Gyula külügyminiszter Bukarestbe látogatott tájékozódni, illetve egyeztetni a román féllel arról, hogy tudná támogatni Magyarország Romániát és új keretbe helyezni a kapcsolatokat.

A magyar társadalom országszerte megmozdult és segélygyűjtést szerveztek, illetve segélyszállítmányok indultak el Erdélybe és Romániába.